Gaudeamus bérlet 25/26 évad

Gaudeamus 1. - 2025. október 5. vasárnap 18:00 óra – Zeneakadémia

https://www.jegy.hu/program/gaudeamus-berlet-2526-vi1eloadas-178666

Wolfgang Amadeus Mozart: Szöktetés a szerájból - Nyitány K. 384
Wolfgang Amadeus Mozart: A-dúr szimfónia K. 201
Wolfgang Amadeus Mozart: „Ch’io mi scordi di te?… Non temer, amato bene” K. 505
-
koncertária
--
Wolfgang Amadeus Mozart: Misera, dove son! Ah, non son io che parlo K. 369
Joseph Haydn: D-dúr zongoraverseny Hob. XVIII:11
Joseph Haydn: Scena di Berenice Hob. XXIVa:10

Közreműködik:
Kolonits Klára - szoprán
Berecz Mihály (zongora)
Vezényel: Záborszky Kálmán

Klasszikus mesterek a színház vonzásában

Furfangos szolga, álruhás apród, nagyotmondó madarász – ki ne ismerné e meseszereplőket? A 18. században az egész estés, vidám operák vonzották a nagyközönséget, és a zeneszerzőket is izgalmas feladat elé állították: komponistaként ne pusztán az egyes karakterek megrajzolására törekedjenek, hanem minden zenei eszközzel a cselekmény drámai folyamatát szolgálják. A bécsi klasszika mestereit is vonzotta a műfaj: Mozartnak már a színházi közeg is elég volt ahhoz, hogy önkívületi állapotba kerüljön. Az Esterházy hercegek udvari kappelmeistere, Haydn hasonlóan rajongott a vokális műfajokért, és I. “Pompakedvelő” Miklós kívánságára 1766-tól ideje nagy részét operák írásával töltötte.
S jóllehet, ma már nem elsősorban operakomponistákként tartjuk számon a bécsi mestereket, színpadi zenéjük hatása tisztán hangszeres műveikben is tetten érhető. Mozart 1774-ben keletkezett A-dúr szimfóniája e tekintetben valóságos mérföldkő, tételei már-már jelenetekké elevenednek. A nyitótétel intim kamarazenei hangját, szerelmi áriákhoz hasonló lírai Andante dallamok követik, majd a szokatlanul lassú, néhol baljós Finale tétel zárja.
Haydn kései zongoraversenye ugyancsak színpadi hatásokról tanúskodik: a D-dúr concerto élénk nyitótétele a szólista és zenekar változatos párbeszédére épül s a Finálét a cigányprímások bravúrjait utánzó “style hongrois” teszi igazán képszerűvé. De hogyan is ismerhetnénk meg jobban a két zeneszerző világát, mint színpadi ihletettségű műveiken keresztül? A Szöktetés a szerájból nyitánya egzotikus hangszerelésével első taktusaitól az opera miliőjét jeleníti meg a színgazdag török zenével, míg a koncertáriákban Mozart és Haydn a szöveg rezdüléseit követik hűen, plasztikusan kifejezve Berenice jelenetének zaklatottságát és a “Misera dove son…” szoprán áriájának gyötrődését, s a “Ch'io mi scordi di te?… ” elfeledéstől való félelmét a mindent elsöprő szerelemig.

Gaudeamus 2. - 2025. november 16. vasárnap 18 óra – Zeneakadémia

https://www.jegy.hu/program/gaudeamus-berlet-2526-vi2eloadas-178675

Gaetano Donizetti: Don Pasquale-nyitány
Wolfgang Amadeus Mozart: Don Giovanni - Don Giovanni pezsgőáriája
Wolfgang Amadeus Mozart: Idomeneo - Solitudini amiche...Zeffiretti lusinghieri
Gioachino Rossini: A sevillai borbély – Figaro áriája Largo al factotum
Wolfgang Amadeus Mozart: Don Giovanni - Crudele-Non mi dir (Donna Anna)
Gaetano Donizetti: A szerelmi bájital - Belcore: Come Paride vezzoso porse il pomo
Wolfgang Amadeus Mozart: A varázsfuvola-nyitány
--
Giuseppe Verdi: Traviata – a III. felvonás előjátéka
Giuseppe Verdi: A szicíliai vecsernye - Mercé, dilette amiche
Charles Gounod: Faust – Valentin imája Avant de quitter ces lieux
Giuseppe Verdi: Rigoletto – Gilda áriája
Georges Bizet: Az arlesi lány – Adagietto
Gaetano Donizetti: Don Pasquale - Pronta io son (Malatesta-Norina)
Gioachino Rossini: Tell Vilmos-nyitány

Közreműködik:
Gebe-Fügi Renáta - szoprán
Erdős Róbert - bariton
Vezényel: Horváth Gábor

Zenék Operaországból

Tükröt tart, elvarázsol és az emberi lét legfontosabb kérdéseit feszegeti, miközben a dráma a zene által új szférába emelkedik. Az opera műfajának Monteverdi óta töretlen népszerűsége kétségtelen, s koncertünkön épp e varázsvilág kulisszái mögé tekintünk be, életre keltve az áriák és nyitányok által az operairodalom legszebb jeleneteit. Valóságos érzelmi kavalkád veszi kezdetét, melyben hősies, komikus és tragikus pillanatok váltják egymást.
Megelevenednek a Mozart operák hősei: a démoni Don Giovanni, a meggyalázott, bosszúszomjas Donna Anna és a nemes jellemű Ilia, aki tiszta szerelmével még Idamante király lelkiismeretét is felébreszti. Donizetti és Rossini operarészleteiben az olasz “szép éneklést” vagyis a bel canto technikát csodálhatjuk meg, no meg a játékos virtuozitással átszőtt jellegzetes olasz dallamosságot. A koncert első fele a mesés operaországba kalauzol, míg a második felében a nagy romantikus operák megrendítő jelenetei szólalnak meg, a francia Charles Gounod, George Bizet és az olasz nemzeti opera atyja, Giuseppe Verdi legszebb dallamai, melyek már sűrűbb, teltebb hangzásvilágot hordoznak. A nagy irodalmi drámák bűnös, sorsüldözött karaktereit látjuk magunk előtt, elárult szerelmesek fohászát halljuk. A Traviata előjátéka halk, bensőséges; a Szicíliai vecsernye kórustételében ünnep és áhítat vegyül. Valentin imája szeretett húgáért, Gilda áriája vagy a Don Pasquale kettőse mind-mind olyan pillanatok, ahol az emberi hang és a zenekar együtt mesél – s nemcsak a történetről, de a legmélyebb emberi érzésekről is.
S hogy mi köti össze az opera-antológia legismertebb dallamait, s a ritkán hallható részleteket? A kifinomult zenei ábrázolás, ahogyan a hangokból történetek, jellemek épülnek. Aki figyel, az nem csak hallhatja, de láthatja is e jeleneteket képzelete színpadán, csak hunyja le a szemét.

Gaudeamus 3. - 2026. január 18. vasárnap 18 óra Zeneakadémia

https://www.jegy.hu/program/gaudeamus-berlet-2526-vi3-eloadas-178718

Wolfgang Amadeus Mozart: Figaro házassága - nyitány, K. 492
Wolfgang Amadeus Mozart: Alma grande e nobil core - hangversenyária, K. 578
Wolfgang Amadeus Mozart: A varázsfuvola - nyitány K. 620

Wolfgang Amadeus Mozart: Vado, ma dove? Oh Dei! - hangversenyária, K. 583
Wolfgang Amadeus Mozart: Cosi fan tutte - nyitány, K. 588
Wolfgang Amadeus Mozart: Bella mia fiamma, addio- Resta, oh cara -
hangversenyária, K. 528
---
Wolfgang Amadeus Mozart: D-dúr (prágai) szimfónia K. 504
Richard Strauss: D-dúr oboaverseny TrV 292

Közreműködik:
Szutrély Katalin - szoprán
Zászkaliczky András (oboa)
Vezényel: Vashegyi György

Mozart legnagyszerűbb operái élete utolsó évtizedében születtek, amikor rálelt az évek óta keresett tökéletes librettó mellett a megfelelő szövegkönyvíróra is, Lorenzo Da Pontéra.
Gyümölcsöző együttműködésük eredményeként született meg a Figaro házassága, a Don Giovanni és a Così fan tutte, ahol Mozart zsenialitása különösen az operai együttesek és finálék gazdag dramaturgiájában bontakozik ki, miközben a történeteik vígoperai köntösben
komoly erkölcsi és társadalmi kérdéseket is feszegetnek. Az operát bevezető nyitányok első taktusaiktól a mű szerves részét képezik, de amíg Figaro nyitánya a mű könnyed, eleven világát alapozza meg, addig a Così fan tutte és a Varázsfuvola már jóval tömörebben sűríti a darab zenei és eszmei mondanivalóját: a motívumkezelés, a karakterek zenei előképei már az első akkordoktól megjelennek. E csiszolt, szikárabb szerkesztés és motivikus dallamkezelés a Prágai-szimfóniában is észrevehető: szokatlanul súlyos és hosszú első tétele a Don Giovanni temető-jelenetének félelmetes drámai hangvételét vetíti előre, miközben a borongós lassú tételt követő Presto a Figaro vígoperai milijőét juttathatja eszünkbe. A műsorban szereplő koncertáriák ezzel szemben ritkábban kerülnek pódiumra, mégis e rövid jelenetek drámai erejükkel, a szöveg és az emberi érzések plasztikus zenei kifejezéseivel gyakran már-már valóságos lélektani analízisként hatnak. A koncertünkön elhangzó áriák 1789 elején keletkeztek, jellemzően más szerzők műveinek bécsi felújításaihoz – Mozart két énekesnő, Adriana Ferrarese del Benne és Louise Villeneuve számára írta őket, akik egy évvel később a Così fan tutte főszerepeit (Fiordiligi és Dorabella) énekelték. Az Alma grande e nobil core karakterei és virtuóz koloratúrái a klasszikus opera seria bosszúáriáinak világát idézik. A Vado, ma dove? ezzel szemben belső vívódást jelenít meg, tanácstalanságot és kétségbeesést. A Bella mia fiamma, addio, amely a Don Giovanni komponálása idején született, formailag és érzelmileg is kiemelkedik: fokozatosan építkező drámaisága, feszültséggel teli zenei világa mélyen átélhetővé teszi a szerelmétől búcsúzó, halálra készülő nő alakját. Mozart klasszikus stílusa tükröződik vissza Richard Strauss kései D-dúr oboaversenyében is. Míg első tétele a fúvósok és vonósok játékos párbeszédére épül, s e jellegzetes áttetsző kamarazenei hangzás dominál, Andante tétele mozarti dallamosságra emlékeztet, melyet táncos karakterű lendületes Finale zár.

Gaudeamus 4. - 2026. január 31., szombat 18:00 óra – Zeneakadémia

https://www.jegy.hu/program/gaudeamus-berlet-2526-vi4eloadas-178719

Bartók Béla: Magyar képek
I. Este a Székelyeknél. II. Medvetánc. III. Melódia. IV. Kicsit ázottan. V. Ürögi
kanásztánc
Kodály Zoltán: Galántai táncok
--
Antonín Dvořák: IX. (e-moll )szimfónia (Az új világból), op.95
Vezényel: Medveczky Ádám

Otthon Európa szívében

„Nem lehet produktív magyar zeneszerző, aki nem fogadta be, és nem virágoztatta ki magában az élő hagyományt, s nem azt folytatja a maga módján” – írta Kodály a Galántai táncok befejezésének évében, 1933-ban. Kodály, Bartók, valamint az előző nemzedék nagy cseh komponistája, Dvořák művei is mintha e gondolatból táplálkoznának.
Az idős, Európa-szerte ismert zeneszerző 1892-ben kelt útra az Újvilágba, hogy három évre átvegye a New York-i National Conservatory of Music igazgatói posztját. Újvilág-szimfóniája – akárcsak Amerika-kvartettje – 1893-ban született, amikor a honvággyal küzdő zeneszerző először tölthette idejét otthonos környezetben, az iowai Spillville-ben, kivándorolt cseh parasztok és földművesek között. Klasszikus négytételes szimfóniájában Dvořák az indián és néger dallamokat ötvözi a cseh nemzeti zene elemeivel: első tételének hazáját idéző kürttémáját a fuvolákon és oboákon felhangzó, idegennek ható táncos dallamokkal állítja szembe. Az egyetlen, melankolikus dallamból építkező Andantét követően a Scherzo tétel ritmikus indián-táncát ugyancsak cseh tánczene ellenpontozza. A Finále végére a korábban
felhangzó, hazát jelképező dallamok egyre hangsúlyosabban szólalnak meg, mintha szimbolikusan is győzedelmeskednének az ismerős hangok az édes újszerűek felett, és diadalmasan zárják az Újvilág-szimfóniát.
Bartók Magyar képek sorozata ezzel szemben öt korai, népi ihletésű zongoraművének zenekari átirataként született meg. Minden tétel külön zenei világot jelenít meg: első tételében a népi furulyaszó, pergő tánczene és a visszatérő, lassú rubato-dallam váltakozik, míg a disszonáns akkordokban bővelkedő Medvetánc a hatalmas állat lomha mozgását ábrázolja. A Melódia tételben a hegedű panaszos, pentaton dallama magára marad; a zenekar szólamai csak visszhangként siratják. Az utolsó két tétel – az alkoholtól csetlő-botló komikus figura, majd a díszítésekben gazdag kanásztánc – oldják fel a feszültséget.
Kodály gyermekkora legszebb hét évét töltötte Galántán, 1933-ban azonban mégsem csupán a nosztalgia ösztönözte a 18. századi magyar dallamok újrafogalmazására. A galántai muzsikusok felidézése – ahogyan Breuer János fogalmaz – „a nagy idők” hangulatának újjáteremtésére szolgált. A népies táncokból formált háromtételes divertimentó ekképpen hol markáns, hol játékos, majd tüzes magyar táncok egyvelege, amely Kodály mesteri feldolgozásában a múlt század magyar dallamait idézi fel, a magyar zenekultúra egy lassan elfeledett, ám annál fontosabb részét, a Budapesti Filharmóniai Társaság nyolcvanadik évfordulója alkalmából.

Gaudeamus 5. - 2026. május 10. vasárnap 18 óra – Zeneakadémia

https://www.jegy.hu/program/gaudeamus-berlet-2526-vi5eloadas-178720

Antonín Dvořák: h-moll csellóverseny No.2. op.104. (Tomasz Máté)
--
Pjotr Iljics Csajkovszkij: Részletek a Hattyúk tava és a Csipkerózsika balett zenéiből

Közreműködik:
Tomasz Máté (cselló)

Vezényel: Baráti Kristóf

Dvořák sokáig nem tartotta a csellót méltó szólóhangszernek: szerinte „fent nyöszörög, lent morog” – s e véleménye mellett jó ideig ki is tartott. Első csellóversenye után, 1865-ben fogadalmat tett: többé nem ír darabot erre a hangszerre. Hasonló vonakodás előzte meg
Csajkovszkij balettjeinek születését is. A komponista 1875-ben kapott felkérést első balettjére, a Hattyúk tavára. Az orosz mester a szimfóniaszerzők komolyságával látott munkához, a dallamokat, s a történetet az egyes szereplőkhöz igazította. Kritikusai - akik értetlenül szemlélték a koncertterembe illő balettzenét – fanyalogva fogadták balettjét. De amíg Kulius Reisinger, A hattyúk tava koreográfusa szabad kezet adott Csajkovszkijnak, addig 1890-ben a Csipkerózsika balettnél Marius Petipa jóval határozottabb követelményeket támasztott Csajkovszkij irányába, túlságosan szűk keretek közé szorítva a zeneszerző fantáziáját. Szerencsére mindkét komponista esetben feloldódtak a kezdeti kételyek.
Csajkovszkij látványos jelenetekkel, izgalmas történelmi táncokkal, szólókkal és duettekkel ajándékozta meg a táncosokat, új szintre emelte a műfaj irodalmát: balettjeiben Mozart muzsikájának szépsége, Beethoven formai gondolkodása tükröződik, amit saját, hasonlíthatatlanul érzékeny zenei nyelvezete gazdagít. Dvořák pedig – harminc évvel korábbi fogadalmát megszegve – döntött úgy mégis barátja, a híres cseh csellista, Hanus Wihan (1855–1920) hatására, hogy ismét csellóversenyhez fog. Az eredmény: a hangszer irodalmának egyik legnagyobb remekműve, amely nemcsak a hangszer határait tágítja ki, hanem zeneszerzői életművének is koronája. Mindössze három hónap alatt írta meg hagyományos háromtételes versenyművét amerikai évei végén. A szenvedélyes, erősen ritmizált nyitó szonáta tételét saját Lass mich allein (Hagyjatok magamra) című dalkompozícióját idéző, bensőséges hangvételű Andante követi, melyen ismét a honvágy hangjaira ismerhetünk, ám a Prágában átdolgozott zárótétel már derűs, életvidám Rondóval ér véget.

Gaudeamus 6. - 2026. június 8. hétfő 19:30 óra – Zeneakadémia

https://www.jegy.hu/program/gaudeamus-berlet-2526-vi6eloadas-179093

Richard Strauss: Duett Concertino klarinétra és fagottra
Johannes Brahms: Változatok egy Haydn-témára, op.56a
--
Pjotr Iljics Csajkovszkij: IV. szimfónia, f-moll, op. 36

Közreműködik:
Horváth Péter (klarinét)
Vedres Péter (fagott)
Vezényel: Baráti Kristóf

Téma és transzformáció

Brahms, Csajkovszkij és Richard Strauss – három mesteri zeneszerző, akiknek zenéje mind a romantika eszméjéből táplálkozik, de ami még inkább összeköti őket az a hagyománytisztelet és személyes invenció. Brahms Variációk egy Haydn-témára című műve 1873 nyarán született, s jóllehet, témája valójában nem a bécsi klasszikus szerzőtől származik, hanem egy Szent Antal korál dallam XVIII. századi feldolgozásából, mégis nagyszerű példája Brahms mesteri variációs technikájának: a korál alapdallamára egész sorozat épül, melyben hol játékos, hol szenvedélyes nagyívű dallam alakját ölti.
Richard Strauss esetében nem csak stílusgyakorlatról van szó: a második világháború borzalmai után a szerző visszavonultan, szinte aszketikus nyugalomban fordult újra a kamarazene és a klasszikus formák felé, mint 1947-ben született Duett-Concertinoja. A szokatlan hangszerpárosítás a mű programja – melyet Strauss egy leveléből ismerünk – által nyer értelmet: a medve egy hercegnőnek udvarol, felkéri, majd táncra perdülnek, végül csodák csodájára a medve átváltozik daliás herceggé. A fagott robusztus, kissé esetlen szólamvezetése valóban a medve figuráját idézi, míg a klarinét áttetsző, lírai játéka a hercegnő „hangja”, akit a fagott „meghódít”. De a mű igazi hőse talán maga a zene: a melodikus invenció, a harmóniák finomsága, a mozarti dallamkezelés Strauss áttetsző klasszikus kamarazenei hangzásvilágával.
Csajkovszkij szimfóniája legszemélyesebb vallomásának tekinthető. Bár programja a nagyközönség előtt rejtve maradt, gazdag mecénásának, Mecknének küldött leveleiben elárulta, hogy az első tétel nyitó motívuma, a sors-fanfár, mely újra és újra visszatér a tételek során az a “végzetes erő”, mely megakadályozza a boldogság elérésében. “Az ember nem tehet mást, mint behódol neki, a panasz hiábavaló”. A beethoveni örökség nem csak e motívumban testesül meg: első tétele két különböző zenei világ ádáz küzdelmére épül, míg
Andantinója archaizáló, melankolikus. A szellemes Scherzo játékosan ötvözi a balettjeit idéző tündértáncot a népies karakterű fúvószenével, míg Finále tételében egy orosz népdal (Áll egy ifjú nyárfa a réten) virtuóz feldolgozása, melyben kérlelhetetlenül újra megszólal a sors-fanfár.